20181211_TML9-Realusion_00_Hungarian_ereader

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

És, nos, Carl most szörnyen elkeseredett volt, de realizálta, hogy tényleg nem süllyedt többé. A Mester hallani tudta Carl gondolatait úgymond kisikoltani belőle, "Szóval, mit kellene tennem?" A Mester mondta, "Nos, realizáld azt, hogy ez a membrán, ez a burkolat, amiben voltál, hívjuk ezt csak fizikai valóságnak, valamint hitnek és gondolatoknak. Ez az, ami megragad téged, úgymond olyan, mint a futóhomok. De, amikor megengeded magadnak, hogy megnyílj és túl lépj az agy emlékein, húgy túl lépj az elmén, sokkal több van ott. És ez nem kívülről jön. Ez mind ott van, Carl." Csaknem hallani tudta Carlt egy szitokszót mondani ezen a ponton, mert Carl hosszú, hosszú ideig keresett, keresett dolgokat, mint varázslat, erők és próbálkozott szuperember lenni és egyik sem működött. És Carl úgymond szitkozódott a Mesternek és a Mester realizálta, hogy ez csak Carl frusztrációja volt és hogy, annak ellenére, hogy próbált dolgokat és nem igazán működtek, nem próbát - nem próbált megengedni, a legfontosabb az összes közül - elengedni, megnyitni az elméjét, felfedezni azt, hogy sokkal több van azon túl, amit az elme valószínűleg valaha is tud. Szóval a Mester azt mondta Carlnak, "Állj meg és vegyél egy mély lélegzetet. Igazán percekre vagy az itt meghalástól, állj meg és vegyél egy mély

24

© 2019 CCIP, Inc. Minden jog fenntartva.