20181211_TML9-Realusion_00_Hungarian_ereader

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

ő inkább lépésről lépésre haladna egy kicsit itt, egy kicsit ott, dolgozik dolgokon, erőlködik dolgokon, de keresztül gondol dolgokat messze túl nagyon, elemzi ezt és elemzi azt. Ez volt a tökéletes szituáció, és tudod, ez valószínűleg nem az, amit Carl, az ember választott volna. Sohasem választotta volna, hogy kimegy az erdőbe egy teliholdas éjszakán, egy futóhomok gödörben végezve, de mennyire tökéletes volt ez az egész. Ez úgymond az, amire Carlnak szüksége volt, és úgymond az, amit Carl adott magának. A Mester nem csinálta ezt. A Mester előre semmit sem tudott igazán erről. Ez nem volt része Carl végzetének, ez csak az volt, ahol Carl végzett, és ez olyan tökéletes volt. Tudom, hogy sokan közületek lehet megtapasztalt valami olyat úgymond mint ez, amin most Carl keresztül megy. Az ember lázadozik, az ember sikoltozik. Nem szereti a szituációt - úgy értem, harcol a túléléséért - de mégis ott van egy ilyen szépség benne. Nem, valóban. Ott van egy ilyen szépség benne, mert ez odavisz téged pontosan, ahol lenned kell, és pontosan ez az, ami most Carllal történik. Valószínűleg egy percnyi lélegzete maradt és aztán keresztül megy a kínzó fulladáson, ami a futóhomok gödörben történne meg. És ez tökéletes volt, mert itt Carlnak meg kell állnia egy pillanatra, túl kell lépnie bármilyen hagyományos gondolaton, bármilyen régi

26

© 2019 CCIP, Inc. Minden jog fenntartva.