20181211_TML9-Realusion_00_Hungarian_ereader

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

megterhelve érzelmek, elfogultságok, sebek és minden más által, hanem csak tiszta bölcsesség. Realizálta, hogy ő az összes dolog volt. Áh! Micsoda egy csodálatos epifánia, pillanatokra a mély elsüjjedéstől a futóhomokban. Carl epifániájában, szintén volt neki ez a nagyszerű nyitás, ez a nagyszerű realizáció. Sohasem volt különösen vallásos, sohasem volt különösen tudományos sem, de mindig ment úgymond a hagyományos bölcsességgel a bolygón, hogy ez valójában egy ostoba, véletlen univerzum és valahogy az élet előugrott és kifejlődött milliárdnyi évek alatt, mindez véletlenül. Sohasem kérdőjelezte meg azt a tényt, hogy az esélye a, nos, az emberi szem olyan módon fejlődik, ami - és tulajdonképpen közel minden állat szeme a bolygón - statisztikailag nem történhetett véletlenül és végződhetett ott, ahol van. Sohasem kérdőjelezte meg azt a tényt, hogy a matematikai valószínűtlensége a ténynek, hogy ő jelen volt ezen a bolygón, mint evolúció eredménye, mindennel együtt és minden mással, ez statisztikailag annyira valószínűtlen, hogy még csak a megfontolás birodalmában sincs. De ő ment ezzel a hagyományos tudományos gondolattal, hogy valahogy ez a nagy, ostoba, véletlen univerzum kiszületett valami Nagy Robbanásból, hogy valahogy kifejlődött a legegyszerűbb fény formából valamibe, ami most

37

© 2019 CCIP, Inc. Minden jog fenntartva.