20181211_TML9-Realusion_00_Hungarian_ereader

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

a tudatosságod. A tudatosság mindig ott van. Mindig is ott volt, de nagy része el volt rejtve, beborítva ezáltal a membrán által, ezzel a fedéssel. Eljutottál erre a pontra, úgymond, mint Carl, eljutottál erre a pontra és realizálod, hogy itt az idő elengedni azt a membránt. Nem harcolsz vele, mert, tudod, harcolni a futóhomokban csak mélyebbre húz téged. Amit csinálsz az az, hogy megengeded a tudatosságot. Megengeded. Megnyitod magad annak, ami már ott van. Közvetlenül ezen a ponton, Carl a Mesterre nézett, aki közel állt. És ezalkalommal amikor Carl a Mesterre nézett, a Mesternek nem voltak szárnyai és nem viselt valami angyal-típusú felszerelést. A Mester csaknem emberien nézett, és ez megfelelő, mert a Mester az összes emberi életet tapasztalásán alapszik, ebből adódóan meg tud jelenni nagyon emberien. Amikor Carl felnézett és látta Mestert, érzett egy jelenlétet. Nem csak nézte a szemeivel, hanem érzett egy jelenlétet, valamit, amit szenteltnek, szentnek gondolt, valamit, amit túlinak gondolt. És ahogy pislogtatta a szemeit egy pillanatra és amikor kinyitotta őket megint és felnézett a Mesterre, realizálta, hogy a Mester úgy nézett ki, mint ő, de nem annyira koros, nem annyira fáradt, nem annyira túlsúlyos. Megnézte a Mestert és realizálta, hogy a Mester ugyan olyan, mint ő, de csak egy másik perspektívából.

43

© 2019 CCIP, Inc. Minden jog fenntartva.