20181211_TML9-Realusion_00_Hungarian_ereader

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

Nos, ezen a ponton az embernek csak egy gondolat volt az elméjében. Carl a túlélésről gondolkodott és ennyi. Még egyszer kikiáltott az angyalnak és mondta, "Gyorsan! Gyorsan! Húzz ki engem innen! Hajts végre valami féle csodát és húzz ki engem ebből a futóhomokból, ebből az ingoványból. Juttass ki engem innen!" A Mester úgymond szórakozott ezzel, mert, tudod, a Mester már úgymond tudta a kimenetelést, oly módon. Úgy értem, nem az összes részletet, de a Mester tudta, hogy ez az egész kidolgozódik. Tudod, még ha Carl meghal a futóhomokban, ez az egész még mindig kidolgozódik. A Mesternek nincs nagy szándéka a részletekben. A Mester realizálja, hogy ez az egész egy tapasztalás az embernek. Nincs olyan dolog, mint halál. Tulajdonképpen nincs idő és tér. Egyik sem. Ezek mind emberi fogalmak, szóval a Mester különösen nem aggódott ezen a ponton. Ami azt illeti, egy kicsit szórakoztatva találta magát az ember dilemmája által. És az nem azt mondja, hogy a Mester benned örül bármelyik szenvedésednek, de meg kell értened, hogy a Mesternek fenn kell tartania úgymond egy pártatlan létezés érzéket és úgymond fenntartani a tudás egyensúlyát, hogy minden dolog kidolgozódik. Nos, a Mester - álruhában, mint egy angyal, mert az emberek szeretnek angyalokat látni - a Mester mondta, "Carl, hogyan kerültél ide, elsősorban?"

16

© 2019 CCIP, Inc. Minden jog fenntartva.