20181211_TML9-Realusion_00_Hungarian_ereader

A Mester Élete, 9. rész: Reálúzió

Carl mondta, "Nos, tudod, ez a telihold éjszakája volt és kijöttem ide egy ceremóniát csinálni, hogy az isteniségem fényét behozzam a lényembe." És azt mondta, "Elvesztem az úton és elkezdtem pánikolni, amikor állatokat hallottam a távolban, és elkezdtem érezni, hogy hűvösödik és sötétedik és elkezdtem pánikolni, és amikor pánikoltam, elkezdtem futni, és amikor futottam azonnal beleestem ebbe a futóhomok gödörbe. És aztán hirtelen, a semmiből, ezek az indák elkezdtek jönni és betekertek mindenhol. De a beszélgetés helyett, kiszednél engem innen, drága angyal?" Nos, a Mester megállt egy pillanatra és mondta, "Tudod, Carl, tulajdonképpen nem tudok. Igazán nem tudok. Tulajdonképpen nem vagyok egy fizikai létező, szóval még ha odanyújtanám a kezem, a kezed egyenesen keresztül menne rajta, tudod, mert valójában nem egy fizikai létező vagyok. Szóval, bocsánat, nem tudok neked azon a módon segíteni." Nos, ez úgymond feldühítette Carlt, úgymond meg is lepte. Azt gondolta, hogy az angyalok tudnak mindenféle varázstrükköket. És Carl mondta, "Nos, csak dobd nekem oda azt a farönköt. Dobd nekem oda azt a farönköt, így aztán meg tudom próbálni kijuttatni magam." És a Mester mondta, "Bocsánat. Nem vagyok fizikai létező. Érzékelni tudom azt a farönköt ott,

17

© 2019 CCIP, Inc. Minden jog fenntartva.